Kezdőoldal

Kedves Tudor!

Nemrégiben ismét Kassán jártam bridzsversenyen. Egy játszmát elrontottam, és erről rögtön eszembe jutottál. Pontosabban nem egy játszmát rontottam el, de erről eszembe jutottál. Szóval nem az elrontásról, na!

Az Európa-bajnokság Facebook-oldalán angol és magyar nyelven bemutatjuk az Eb-re érkező válogatottakat (az angol fordításért köszönet Budinszky Andrásnak!). Örömmel vesszük, ha sporttársaink megosztják a Facebookon külföldi ismerőseikkel ezeket a posztokat – ha róluk, illetve honfitársaikról is szól, nyilván különösen fogja érdekelni őket. Ezek a rövid csapatbemutatók itt, a Bridzsélet oldalán ebben, a verseny rajtjáig folyamatosan frissülő cikkünkben is olvashatók. Az utolsó bemutatkozó Írország.

Hat kanyaron vagyunk túl, innen már nehéz a jelenlegi pozíción sokat javítani – rontani persze még lehet. Ezúttal is megnézzük, hogy állnak a tabellák, lesznek-e nagy rangadók, és természetesen jön minden osztályban egy-egy érdekes parti elemzése is.

Tavaly ősszel zűrös körülmények között, ad hoc felállással és rendkívül kis különbséggel megnyerte a válogató versenyt a Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Kemény György–Szalka Tamás, Szalay György–Szilágyi László összeállítású csapat. A válogató zűrös volt, mert Dumbovich (előre egyeztetetten) nem tudott részt venni a vasárnapi játéknapon, Szilágyi pedig váratlan egészségügyi problémák miatt csak egészen kevés partit játszott, azt is szombaton. Noha a frissen kialakított Kemény–Szalka pár jól bírta a gyűrődést, a feszültség közöttük is tapintható volt. Végül mindenki összeszedte magát, és minimális mértékben ugyan, de az ad hoc Szalay–Winkler párral megnyerték a válogatót a Hegedűs Gál–Szegedi Balázs, Marjai Péter–Szabó Csaba négyes ellen.

Az 1937-es világbajnokság és a 80-as évek elejének nemzetközi párosversenyei után a harmadik hazai rendezésű nagy verseny. 1986. július 19. és 27. között hosszú idő után először rendezhetett Magyarország bridzsvilágversenyt, a hattagú magyar csapat egyik játékosa mesél a harminc évvel ezelőtti ifjúsági Európa-bajnokságról.

Öt fordulón vagyunk túl, lassan lehet visszaszámolni. Kezd kialakulni a győzelemre esélyesek köre, és az is, kiknek kell a rettegett utolsó helyektől tartania. Bár még mindig sok van hátra, itt is, ott is találunk meglepetéseket szinte minden osztályban. Lássuk, mi volt és mi lesz – partikról, eredményekről bővebben alant.

Valójában már nem olimpiának, hanem World Mind Sports Games-nek (azaz Szellemi Világjátékoknak) hívják ezt a versenyt, de talán így mindenkinek jobban ismerős lehet. Szokás szerint négyévente rendezik meg, 1960 óta, tehát nagy hagyományokra tekint vissza. 2008-ban már az új néven rendezték meg, akkor úgy vélték, legjobb lesz, ha a „nagy” olimpia helyszínén, így akkor Pekingben volt a verseny. Azóta ez az ötlet homályba veszett, ott rendezik, ahol valaki vállalja, hogy megrendezi...

Az úgy történt, hogy a bőség zavara gátolta a teljesítést. A méltán nagy sikerű heti körkép (IMPulzus) szerzői az I/B-ből a 2. leosztást kiáltották ki a hét partijának. Én a legtöbbet a nemsokára következő 4. sorszámún bosszankodtam, és azóta sem sikerült kiszámolnom, melyik játékterv milyen teljesítési esélyt kínált volna. Ráadásul a tömő indulás számomra, a felvevőnek lett pech, hiszen az ajándékozott plusz egy ütés további kecsegtető, de végül vesztő játékterveket is megnyitott.

A bajnokság feléhez értünk, lassan érdemes a tabellát kezdeni komolyan venni, de még elég sok dolog változhat, tehát a győztesekre még nem fogadnánk. Egy kis vissza- és előretekintés van terítéken, valamint az immár szokásos osztályonkénti partielemzés sem maradhat el.

Megbocsájtani nem fogjuk, de történelmi ismereteink alapján azért felfoghatjuk miért nem illett sportágunk az ötvenes évek hazai közéletébe. Arra azonban ma sincs magyarázat, hogyan nélkülözhette a nemzetközi szövetség egyik alapító tagjának (ahogy arról sorozatunk első részében írtunk) részvételét az európai versenyéletben 1968-ig, amikor közösségünk már a mainak megfelelő, teljes bajnoki rendszert üzemeltetett. Az Európai Bridzs Ligába való felvételünket követően azonban minden megváltozott. Fülöp Miklós főtitkár már 1971-ben az estorili Eb-ről azzal a biztos ígérettel érkezett haza, hogy Magyarország hamarosan felnőtt Európa-bajnokságot rendezhet. Ez végül most realizálódott…